Szándékosan nem említem az édesapámat ,hiszen négy éves koromtól nem élt velünk .Jó ember volt összességében de ahogyan majd ki is térek a hitrendszeremre , én azt vallom ,hogy egy rosszul sikerült gyermekkor utáni felnőtt élet önmagában nem egyszerű ,így neki sem volt pozitív példa ,hogyan is kell jó apának lenni ,összetartani a családot ,sérült lélekkel továbbadott valamit ,amit legnagyobb jóindulattal sem tudok apai gondoskodásnak nevezni , jó példa erre ,hogy egyszer a reggeli órákban felkeltettem , mert játszani szerettem volna vele de az ő reakciója sajnos a dobozokra való landoltatás volt.
Sokszor bántotta a testvéreimet , igen ,mert van két testvérem , egy korábbi kapcsolat gyümölcsei ők és az apjuk fiatalon távozott az élők sorából . Korban hozzám közelebb álló testvérem szintén eleven és érdeklődő fiú volt ,igazi rafkós és talpraesett srác. Ő ügyesen kihúzta magát az otthon zajló eseményekből és nemes egyszerűséggel lelépett a haverokhoz.
A másik bátyám sajnos egy nagyon érzékeny és befelé forduló fiatal volt ,aki nehezen tudott mindennel megbirkózni , legyen az szellemi vagy lelki ,fizikai sík. Őt érte többször olyan atrocitás ,melyből tartós és elmélyült sebekkel távozott , vesztesen. Az én apám jelenléte mindannyiunkban nyomot hagyott ,hol pozitív ,hol negatív vonatkozásban .Sok dolgot tanultak tőle ,hiszen mindenhez értett , talán tényleg csak a nőkhöz és a gyermekvállaláshoz nem.
Mire én négy esztendős lettem ,a testvéreim pedig 14 és 16 évesek ,addigra zátonyra futott a nagy szerelemnek ígérkező kapcsolat és átment egy üldözéses krimi jeleneteit meghazudtoló történetbe az elválás. Végül megszabadult tőle a család és éldegéltünk ,ahogyan tudtunk . Anyukám társkeresőkön próbált vigaszt és társat találni ,míg egy szép napon megismerkedett egy budapesti vállalkozóval. nem tűnt egy fehér lovon érkező hercegnek ,jobban mondva egy teherautóval jött de értelmes és józan életű ember ként megfelelő támaszt jelentett nekünk.
Nagyon megkedveltem annak ellenére ,hogy fordított arányosságban minél jobban ragaszkodtam hozzá ,annál kevesebbet tapasztaltam az anyai szeretetből . sokszor lettem a nagymamára hagyva ,amikor a nevelőapám és anyu egész hétvégére elutaztak de ha otthon is voltak , rengeteget voltak kettesben és fogalmam sem volt ,hogy mit csináltak de én ott folyton zavaró tényező voltam . pár alkalommal leveleket és kisebb rajzokat dugdostam be az ajtó alatt , ezzel is felhívva magamra a figyelmet ,hogy igényt tartanék a foglalkozásra és a babusgatásra de nem jártam sikerrel , egyre nagyobb volt az űr.
Édesanyámmal eltávolodtunk ,míg “Apuval” a későbbiek folyamán nagyon sokat játszottunk ,együtt is tanultunk. Mérföldkő volt mindannyiunk életében ,amikor a házunkat eladtuk és Budapestre költöztünk ,a második osztályt már ott kezdtem .
Rendkívül jól teljesítettem az iskolában , a tanárok imádtak , a diákok meg utáltak. Megszoktam …Mindig kirekesztettnek éreztem magam. Otthon sosem kellett velem túlzottan foglalkozni ,önállóan tanultam ,játszottam ,görkorcsolyáztam , segítettem a konyhában . Édes kis copfos lányka voltam ,nagyon fiús arccal és nagyon erős beszédkészséggel , már-már közlési kényszerrel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: