Én és a faterom

Nos ,elérkeztünk egy az életemet jelentősen meghatározó eseménysorozathoz ,amelyet előre leszögezek , nyíltan és kendőzetlenül fogok leírni  de semmiképpen sem szeretnék sajnálatot , szánalmat kiváltani !

A blogom célja ,hogy megmutassam nektek fejezetről fejezetre ,hogy az ember sosem áldozat és soha de soha nem okolhatunk mást semmiért !!! Az életünk csodálatos és meg kell becsülni ,akkor is , ha időnként úgy látjuk ,hogy végtelenül fáj…

az anyukám sokat vitatkozott a jól menő vállalkozóval ,aki ugyan sok mindent megtett értünk de nem volt a munka hőse és szépen lassan a trehányságával lecsúszott a jó megrendelésekről és a szaftos pénzt fizető mágnásokról.

Egyre több volt a feszkó és egy alkalommal eljutottunk odáig ,hogy a saját tulajdonunkban lévő lakásból finoman szólva ki lett tessékelve. Persze minden rajtam csapódott ,hiszen ismerjük ezt már a nagyvilágból , ha kritikus helyzetbe került egy kapcsolat ,akkor a gyermek egy jól megformált és manipulálható eszköz a felnőttek éles harcaira.

Minden áldott nap csokoládéval és egyéb finomságokkal várt drága pótapám , hogy ezzel is kifejezze csodálatát és mélységes tiszteletét , évek óta se elmúló elkötelezettségét az anyám iránt. Engem meggyőzött a csomagokkal 🙂

Végül sikerült elérnie a célját és visszaköltözött hozzánk. Édesanyám sokat betegeskedett , akkorra már túl volt két szem és több belső szervi műtéten. Fiatal korában kialakult nála egy kettes típusú cukorbetegség ,aminek következtében szép lassan emésztette a szervezetét az egészségtelen állapot.

Ismét kórházba került és én nagyon szomorú voltam ,egyrészt tudtam ,hogy amikor kijön ,megint én fogom ápolni , másrészt aggódtam ,mert minden ilyen alkalom veszélyes volt rá nézve.

Ilyenkor apám engedékenyebb volt és sokszor megnézhettem olyan filmeket is ,amiket egyébként nem ,mert esetleg romboló hatást gyakorolt volna anyám szerint.

Nagy kedvencem volt az x-akták és egyik este kint a hűvös bőrkanapén ülve vártam ,hogy megleshessem ezt a misztikus , félelmet keltő részt .Apuval együtt néztük ,aki közben meg is ágyazott és odaheveredve  repetáztam egy újabb epizóddal  de az álom győzött és elszenderedtem .

Sosem fogom elfelejteni a pillanatot ,amikor éjjel egy furcsa dologra keltem . Pillanatok alatt zajlott le bennem egy erős érzelmi inger érzése és egy undorodás ,ahogyan feleszméltem , hogy az ember ,akit annyira szeretek a két lábam között matat és szépen lassan becsúsztatta ujjait a hüvelyembe. Hallani lehetett ahogy a síri csendet és nyugalmat megtörte a szuszogása ,ahogyan a lélegzetvételek száma egyre sűrűsödött és izgalmi állapotba került ettől. Annyira lebénultam ,hogy azt sem tudtam mit tegyek .feküdtem mozdulatlanul és agyaltam…hogyan keljek fel onnan?! Mi legyen a következő mozdulat ?!…Logikusnak találtam ,ha úgy teszek mintha nem vettem volna észre és egy rossz álomból kelnék fel .Ezzel a gondolattal rezzentem fel ,mire ő kihúzta az ujjait és elfordult.

Szótlanul pattantam ki az ágyból és elszaladtam  a mosdóba ,ahol további két percet nyerve gondolkodtam még mindig ,hogy hogyan tovább .Az éjszaka további részét már a szobámban töltöttem ,amin a fiatalabb bátyámmal osztoztam és álmatlanul ,kényelmetlenül , magamba fordulva néztem a terasz ajtót.

Nagyon lassan teltek az órák és szinte végtelennek tűnt az idő.. sosem lesz reggel..

Amikor kivirradt és mindenki megkezdte a napi készülődést a munkába /iskolába , én tudatosan kerülve apu tekintetét vagy társaságát . A viselkedését figyeltem , a reakcióit de nem láttam rajta furcsát ,úgy gondoltam ,talán én következtettem rosszul az éjszaka eseményeiből. Talán félreértettem …

Mindenesetre induláskor a lépcsőházban megállítottam bátyámat és miközben a kerékpárját tolta kifelé ,én próbáltam zavaromban felhozni a témát és végül eljutottunk a történet végére ..az az igazság ,hogy most is nehéz róla beszélni ,hogy mit váltott ki belőlem de akkor még kegyetlenebb érzés volt.

Nem hitt nekem…úgy vélte ,hogy fikció ,talányos elmém egy leképezése.

Hála istennek csupán két napot kellett meghúzva és szégyenkezve töltenem otthon ,mire édesanyámat kiengedték a kórházból és alig vártam ,hogy nő a nővel szembeni beszélgetésünk keretében elmondhassam ,valami nem stimmel.

Dadogva álltam elé ,hiszen ezeket megfogalmazni , kimondani azt a szót 13 évesen ,hogy anyu megujjazott a pasid…nos ,ez akkoriban lehetetlen volt.

13 évesen a szókincsem gazdag volt irodalmi vagy történelmi síkon de nem szexuálisan ,mivel egy érintetlen de eléggé fejlett , visszahúzódó és nem pornómagazinokat lapozó lány voltam.

Nagy meglepetésemre a beszélgetés itt sem járt eredménnyel ,az anyám szerint félreértettem vagy talán azért történt ,mert apám azt hitte , hogy ő fekszik mellette és ez csupán egy álom következménye volt..

Innentől egyértelművé válhat mindenki számára ,hogy ezzel a dologgal egyedül maradtam . Folytatás következik