Alapesetben egy szociális otthonba a csonka családok bekerülési aránya nagyon kevés. Hosszú de tényleg nagyon hosszú várólisták végeire szoktak bekerülni a bántalmazott szülök és gyermekeik de révén , hogy anyukám bölcsiben dolgozott , a helyi önkormányzat a kerületen belül segített nekünk elköltözni egy nagyjából 12 négyzetméteres szobába ,ahol volt egy hűtő ,egy emeletes ágy kettőnknek ,plusz a saját magunk által elvitt holmik és a remény..
Minden egyéb terület közös osztatlan rész volt ,tehát kortól ,nemtől függetlenül osztoztunk a mosdókon és fürdőszobákon illetve a tv és játékszobán !
Én akkor végeztem a nyolcadik osztállyal , kiemelkedő eredménnyel és az előkészítőnek köszönhetően maximális pontszámmal vettek fel egy híres ruhaipari iskolába ,ahol az igazgató a kézfogásával jelezte , mennyire örül ,hogy őket gazdagítom a tudásommal !
nem volt kölcsönös az öröm ,mert hamar kiderült ,ide csupa gazdag vagy legalábbis jómódú család jómódú csemetéje jár ,hiába állami iskola ,eredendően több sebből vérzett a történet : nem voltam jómódú ,már általánosban is híre ment ,hogy amíg a testvéreim nike cipőben jártak ,addig én az ösztöndíjamból sem kaphattam egyebet ,csak használt ruhák kínálatának darabjait. Továbbá a középsuli ,főleg egy divat iskola diákjai mihez is értenének jobban ,ha nem az öltözködéshez -és egyértelműen kilógtam a sorból.
A szociális otthon lakója ként , megtapasztaltuk ,hogy milyen érzés ,amikor vajas vagy lekváros kenyeret eszünk és örülünk ha a kettő együtt jut rá. a tanulmányi eredményem zuhanórepülésbe kezdett ,nem a butaság miatt ,hanem ,mert nem volt felszerelésem ,sem penge ecsetem ,amivel le tudtam volna festeni a rajz óráinkat tartó művész bohém elképzeléseit. Órai munka egyes , felszerelés hiánya egyes ..Egyszer anyu minden bátorságát összeszedve és ezzel arányosan minden szégyenérzetét félretéve , bement az osztályfőnökkel beszélni de nem igazán hatotta meg ,mint később kiderült ,ő is egy tipikus rossz anya – rossz gyerek kapcsolatban nőtt fel ,így az empátia teljes hiánya jogosan nem róható fel neki…..
Egy újabb emlékkép.. Az otthon és a buszmegálló közötti távolság nagyon hosszú volt és télen a farkasordító hidegben megtenni ezt az utat ,egyenlő volt egy kisebb kínzással ,hiszen meleg öltözetünk nem sok volt.
Drága anyukám baktatott naponta kétszer ezen az úton ,egyszer munkába menet ,másodszor hazafelé .Folyton lestem az ablakot ,hogy mikor jön meg és már messziről láttam a lépteit ,ahogyan a kis alacsony termetével , az egyetlen de nagyon stílusos “malaclopó” poncsó szerű kabátkájában remegve fogta kis kezében az ételhordót.Amikor beért a szobába , teljesen át volt fagyva és vérvörösek voltak a kezei . Sokszor adtam rá puszit ,sokszor fogtam meg és mindig azt éreztem ,hogy munka ide , évek múlása oda de még ugyanaz a selymes kis dolgos kéz ,amely gyermekkoromban dédelgetett..A bölcsiben kötelező volt a dolgozóknak az ebéd befizetése és anyu mindig csak a felét ette meg ,hogy nekem is tudjon mit hozni . Amikor már a kollégái is tudták ,hogy mi történt és micsoda válási procedúra vár még rá – nem sértve az önérzetét- folyton adtak neki pár falatot ,arra hivatkozva ,hogy ők nem tudnak ennyit enni.
Nehéz idők voltak ezek és én elkezdtem az iskola mellé járni !!! Őszintén szólva gyenge voltam ahhoz a bántáshoz amit bent kaptam és nem bírtam feldolgozni azt sem ,hogy hiába a tudás iránti szomj a fejemben , lehetőségem sincs eme korlátok között brillírozni. ha kaptam is egy százast ,hogy pont egy szendvics és két deci üdítő kijöjjön belőle a büfében , azt az első szünetben már lehúzták rólam. Sokat éheztem a suliban és anyu sem volt túl jóllakott..
Az ilyen otthonokban szokás ,hogy adakoznak nagyobb cégek a családoknak de természetesen a közeli lejáratú vagy már lejárt termékeket küldik ki.. sok ilyen falatot ettünk mi is , többek között tejterméket . túrórudit , sajtokat …míg a bátyámék vették maguknak a családi házban a téliszalámit. Nem tudtam akkoriban ,hogy milyen összeférhetetlenség vezetett idáig de egyáltalán nem voltak jóban ők és anyu, szinte nem is érdekelte őket a sorsa. egyedül a kisebbik bátyám segített néha nekem. Lakásokra pályáztunk ,amik felújításra szorultak ugyan de az újrakezdés lehetőségével kecsegtettek minket. Az ott lakó emberek öltek volna egy ilyenért és néha az aljas eszközöket sem féltek bevetni ,hogy ők kerülhessenek előtérbe.
anyámnak egy érdekes szakasza kezdődött el .Péntek és szombat esténként a belvárosban nyitva volt egy hely ,ahol retro muzsikára ereszthette ki mindenki a gőzt és közben ismerkedhetett. Nem mert egyedül elmenni és társasága , barátai nem nagyon voltak ,ezért egész héten erre spórolva , hajtóvadászatba kezdett ,hogy megismerje álmai lovagját ,feltételezem annak reményében ,hogy valaki kiemelje őt ebből az állapotból . Engem is elvitt magával az éjszakába ,mondván ,egyedül fél de kettőnkkel nem kezdenek. ilyenkor az volt a séma ,hogy lementünk , ő ivott egy bailey’s-t majd várta ,hogy felkérjék . A legtöbb férfi nem is tudta hány éves vagyok ,mert alapjában véve idősebbnek tűntem ,azt hitték egy 18 körüli leányzó vagyok és itattak ők is.Anyu táncolt én meg halálra untam magam ,miközben idősödő férfiak lógatták a tekintetüket rajtam . Az egyik szombat esti kiruccanáskor megismerkedett egy piros sportautó tulajdonossal és a férfi határozottan ,magabiztosa terelte az ő akarata felé az estét. Iszogattak , beszélgettek ,majd feltette a nagy kérdést ,nem szeretnék e folytatni máshol? Ekkor felsóhajtottam ,hogy végre hazavisznek és aludhatok de nem így történt. a férfi erősködött és végül azt mondták ,hogy megyek velük hozzá. Nagyon szép és elegáns lakása volt három szobával és eszméletlen gyönyörű fürdővel , az egyik szobába le is fektettek ,hogy aludjak és miközben ők egymásnak estek a hormonok és az ital hatására , én gyakorlatilag végighallgattam ,ahogyan anyámat rommá ….. szeretgetik..Ahogy végeztek és reggel felé haladt az idő ,hívott nekünk egy taxit és hazazavart minket. végső konzekvencia részemről csak annyi ,hogy egy gyerekkel ilyet tenni szerintem aljas dolog .nem egy mintaszülő magatartására hajaz … Később jött egy új pót apuka jelölt egy házas férfi személyében ,akinek a fogai úgy álltak ,mint egy szénaboglya ,lehelete akár egy mosdatlan fenék , megjelenése ,mint egy jól öltözött hajléktalan…de volt pénze és agya ,hogy anyámat befűzze és elhitesse vele ,mekkora szerencse ,hogy ők találkoztak és majd elhagyja a családját ,aztán együtt élnek míg…Azokban az időkben sokat jártam szoláriumba a pasi pénzéből ,ezzel is időt nyerve maguknak ,hogy a pár perces aktusaikat kiéljék. A férfi sokszor hozott nekem is ajándékot ,anyunak pedig csúsztatott némi pénzt a nemes szolgálataiért ..miközben ő holt szerelmes volt és minden nap úgy ült az ajtó előtt ,várva ,hogy ez a tróger belépjen ,mint egy kutya ,akit három napja egyedül hagyott a gazdája. Mindenesetre olyan barna lettem a sok szolitól ,hogy segélyért is sorba állhattam volna …Ez a kapcsolat sokáig fennmaradt közöttük és valahol a szívem legmélyén el kell ismernem ,hogy ennek a férfinek köszönhetően azért elég sokszor tudtunk jobb ételt enni a vajas kenyérnél.
Két évet töltöttünk ott és eközben én magántanulóvá váltam , majd otthagytam az iskolát és feketén kezdtem el dolgozni egy nagyobb bevásárló központban .A pályázatok végül sikert arattak és egy szép napon tájékoztatást kaptunk arról ,hogy felújítási kötelezettséggel ugyan de kapunk egy egyszobás lakást az újrakezdéshez . Mindketten nagyon örültünk ,csakhogy addigra anyu ismét lecsapott egy hősszerelmes férfira ,aki el tudta vele hitetni ,hogy vele minden jó lesz.. ez sem úgy folytatódott ,mint a közismert V-Tech szám…(vele minden jó).
Mire a lakás átvehető állapotban volt , anyu bejelentette ,hogy együtt fognak odaköltözni .Ez azért sem volt szép húzás ,mert egyedül a rám való tekintettel kapta meg a lakást ,mint 18 éven aluli gyermek ,az akkori jogszabályok egyik-másik pontja alapján ugyanis ki lehet ilyet fogni egyedülálló szülőnek ,hogy egy otthonból a kiskorú gyermekével lehetőséget kapjon újrakezdéshez.
Elköltöztünk tehát a lakásba…hárman és én onnantól nem kívánatos lettem .
Folytatás következik
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: